1. Fogalom magyarul: RTP

2. Fogalom angolul: Real-time Transport Protocol (RTP)

3. Meghatározás:

A Real-time Transport Protocol (RTP) egy hálózati protokoll hang és mozgókép továbbítására IP-hálózatokon keresztül. Az RTP-t olyan kommunikációs és szórakoztató rendszerekben használják, amelyek médiafolyamokat továbbítanak, mint például a telefonálás, a videókonferencia-alkalmazások, beleértve a WebRTC-t, a televíziós szolgáltatások és a webalapú push-to-talk szolgáltatások.

Az RTP-t az Internet Engineering Task Force (IETF) Audio-Video Transport Working Groupja fejlesztette ki, és először 1996-ban adták ki RFC 1889 néven, amelyet 2003-ban az RFC 3550 váltott fel.

Az RTP-t az RTP Control Protocol-lal (RTCP) együtt használják, amelyet szintén az RFC 3550-ben specifikáltak. Míg az RTP hordozza a médiafolyamokat (például hangot és videót), az RTCP-t az átviteli statisztikák és a szolgáltatás minőségének (QoS) figyelésére használják, és segíti az esetleges több adatfolyam közötti szinkronizációt. Az RTP a Voice over IP egyik technikai alapja, és ebben az összefüggésben gyakran használják olyan jelzőprotokollokkal együtt, mint például a Session Initiation Protocol (SIP), amely kapcsolatokat hoz létre a hálózaton keresztül.

Az RTP-t a streaming média végpontok közötti, valós idejű átvitelére tervezték. A protokoll lehetőséget biztosít a jitter kompenzálására, valamint a csomagvesztés és a nem megfelelő kézbesítés észlelésére. Nyilván ezek a hálózati hibák előfordulhatnak, viszont az alkalmazott szállítási protokoll, vagyis az UDP nem tudja kezelni ezeket. Az RTP lehetővé teszi az adatátvitelt több célállomásra IP multicaston keresztül.

Az RTP adatátviteli protokollként alkalmas valós idejű adatok továbbítására. A protokoll által biztosított információk közé tartoznak az időbélyegek (szinkronizáláshoz), a sorszámok (a csomagvesztés és az újrarendelés észleléséhez) és a payload formátum, amely jelzi az adatok kódolási formátumát.

Az RTP-munkameneteket általában a kommunikálni kívánó partnerek között egy jelzési protokoll, például a H.323, a Session Initiation Protocol (SIP), az RTSP vagy a Jingle (XMPP) használatával kezdeményezik. Ezek a protokollok használhatják a Session Description Protocol-t a munkamenetek paramétereinek megadásához.

Minden multimédiás adatfolyamhoz létrejön egy RTP-munkamenet. Az audio- és videofolyamok külön RTP-munkameneteket használhatnak, lehetővé téve a vevő számára, hogy szelektíven fogadja egy adott adatfolyam összetevőit (például többnyelvű szinkron esetén).

Az RTP és RTCP tervezése független a szállítási protokolltól. Az alkalmazások általában UDP-t használnak az ún. „well known ports” fölötti tartományba eső portszámokkal (1024–65535). A Stream Control Transmission Protocol (SCTP) és a Datagram Congestion Control Protocol (DCCP) akkor használható, ha megbízható szállítási protokollra van szükség. Az RTP specifikáció páros portszámokat ajánl az RTP-hez és a következő páratlan portszám használatát a kapcsolódó RTCP-munkamenethez, míg a protokollokat multiplexelő alkalmazásokban egyetlen port használható RTP-hez és RTCP-hez.

4. Hivatkozások:

1. IETF RFC 1889: RTP: A Transport Protocol for Real-Time Applications, January 1996, https://datatracker.ietf.org/doc/html/rfc1889
2. IETF RFC 3550: RTP: A Transport Protocol for Real-Time Applications, July 2003, https://datatracker.ietf.org/doc/html/rfc3552

5. Megjegyzések:

6. Kulcsszavak:

Médiaátvitel, streaming szolgáltatás, UDP, valósidejűség, protokoll